Városfejlesztési legendák
Ki ne ismerné a „skandináv lakóparkok” legendáját, ahol állítólag csak azután alakítják ki a járdákat, ha már egy-két éves használat után látszik, hogy merre taposták le a füvet a lakók. Mint a legtöbb legenda, ez a történet is hihető, ráadásul használható urbanisztikai ötletnek is tűnik. És mint a legtöbb legendának, ennek is a bizonytalan a forrása; ha engem kérdeznek, szerintem sohasem létezett ilyen járdaépítési gyakorlat Skandináviában.
A Kortárs városfejlesztési modellek I. című kötet szerkesztői néhány városfejlesztési legendának szegődtek a nyomába, hogy kinyomozzák, hogy mi igaz, és pláne, hogy mi hasznosítható belőlük.
A legendákból adaptálható városfejlesztési forgatókönyvek váltak.
E forgatókönyvek közös vonása, hogy
- előképe valahonnan nyugatról származik
- többnyire van hazai alkalmazás (vagy elszigetelt példa, vagy éppenséggel kormányzati direktíva)
- a modell alkalmazható lenne azon a településen is, ahol Ön lakik.
A kötetben bemutatott városfejlesztési modellek
A kötetben ismertetett kortárs városfejlesztési modellek a következők:
- Városfejlesztő társaság
- Telekérték-adó
- Integrált városfejlesztés
- Gazdasági klaszter
- A hatalommegosztás nagykoalíciós modellje
- BID-modell
- Road for Land
- E-city, távmunka-ház
- Öko-város
A következőkben ezeket mutatjuk be néhány szóval.
Városfejlesztő társaság: fogd az ingatlanfejlesztés szelét a városfejlesztés vitorlájába!
Az ingatlanfejlesztés, azaz egy konkrét ingatlanon történő beruházás célja többnyire a megtérülés, illetve a profit megteremtése. Az ingatlanfejlesztések viszik előre a várost, a város területén pontszerűen jelentkező elképzelések összehangolása sokszor lehetetlen feladat a rendszerben, városban gondolkodó városvezetők számára. Az ellentmondás feloldására az egyik megoldás az lehet, ha a város létrehozza a saját ingatlan-befektető cégét, amely szisztematikusan végzi az ingatlanfejlesztést, lépésről lépésre végrehajtva a városfejlesztés célkitűzéseit.
A Városfejlesztő társaságról az egyik magyarországi sikertörténet, a Budapest-ferencvárosi SEM IX. Rt. egyik kezdeményezője, Aczél Gábor írt tanulmányt.
Telekérték-adó: használd az ingatlanadót városfejlesztési eszközként!
Magyarországon, mint sok más helyütt is a világon, a jogszabályok lehetővé teszik az önkormányzatoknak ingatlanadó kivetését. A legtöbb önkormányzat nem vállalja fel a népszerűtlen adónem kivetését, ahol mégis, ott a felépült ingatlan értéke az adóalap. A fiziokrata szemlélet szerint az emberi munka megadóztatása nem etikus, ehelyett az emberiség használatba kapott közös kincsét, a földet, azaz az építési telket kell megadóztatni. A telekérték-adóval irányítható a tőke, például az „olcsó” barnamezős területek vagy szegénynegyedek rehabilitációja felé. A telekérték-adó az angolszász világban több helyütt fontos adónem ma is (California állam, Nagy-Britannia stb.), illetve ez volt Budapest növekedésének egyik alapja az 1920-as évekig.
A cikket az Értéktérkép Kft. vezetője, Varga-Ötvös Béla közgazdász írta, szerzőtársával.
Integrált városfejlesztés: tervezz, végezz!
Az integrált városfejlesztés gondolata állítólag magától Helmuth Kohltól ered, aki 1992-ben (megunva keletnémet párttársai egyedi projektek támogatásáért folyó kuncsorgásait) a keletnémet városokat arra kötelezte, hogy a fejlesztési igényeiket a ciklus végéig előre tervezve, írásban adják át részére. Az igényeknek ki kellett terjednie az élet minden területére (építés, bontás, sport, kultúra, kommunikáció), ami kimaradt, az lemaradt. Ennek köszönhetően a városi igények átláthatók, tervezhetők lettek, az önkormányzatok és a szövetségi kormány viszonya pedig kiegyensúlyozottabb. Az akkori elvárás később bevett gyakorlattá vált Németországban, majd 2007-ben, az ún. Lipcsei Charta elfogadásával szerte ez EU-ban. A lipcsei levest persze más-más ízesítéssel tálalják az EU-tagállamokban – erről szól román-magyar összehasonlításban Bartucz Sarolta, Lieszkovszky József és Szabó Melánia, a HBH Euroconsulting, illetve a TeTT Magyarország és TeTT Románia munkatársainak cikke.
Térségi gazdasági klaszter: fogj össze a világpiaci ellen!
Mit tehet a globalizálódó világgazdaságban egy kistérség, vagy akár egy európai város vonzáskörzete? Nos, a regionális gazdasági hálózatok (angolul klaszterek, franciául versenyképességi pólusok) hívei szerint sok kicsi sokra megy, még a világpiacon is: az oktatási, a kutató-fejlesztő és a magántőke összefogása egy-egy specifikus területen jó kitörést jelenthet egy-egy térség számára.
A témát Futó Péter írása foglalja össze röviden.
A hatalommegosztás konszenzusos modellje:
minden képviselő dolgozhat, minden képviselő felelős!
A többségi elv szerint működő demokráciákban minden politikai csoportosulás a választásokon egy adott programmal indul, majd a győztes(ek) a következő 4 évben ezt megvalósítani, a mindenkori ellenzék pedig elgáncsolni igyekszik. Szinte feledésbe merült, hogy a Montesquieu által kidolgozott demokrácia-modellnek a maga korában voltak alternatívái, mint például a minden esetben nagykoalíciós kormányzást előíró svájci gyakorlat. Egy kis szlovákiai városban, Zselízen 2006-ban érdekes kísérletbe kezdett a választásokon győztes polgármester: mind a 12 megválasztott képviselő kapott egy-egy „tárcát”, kidolgozhatta a maga programját, amelynek végrehajtásáért felelősséggel tartozik. Az írás az ellenzék nélküli, nagykoalíciós kormányzás lehetőségeit és buktatóit vette számba, a TeTT Szlovákia munkatársai (Kapusta Györgyi, Letenyei László és Levicky László) tollából.
BID-modell (Business Improvement District):
a belvárosi sétálóutca fejlesztését az üzlettulajdonosok fizessék meg!
Egy üzleti vagy irodanegyed kialakítása nagy közösségi beruházás, melynek haszna elsősorban a környékbeli ingatlantulajdonosoknál, boltosoknál csapódik le. Méltó és igazságos, hogy az értéknövekmény arányában maguk is hozzájáruljanak a beruházásokhoz, és a közösségi terek (sétálóutca stb.) fenntartásához. A üzleti jövedelem hozzájárulása több szervezeti formában is megtörténhet: sétálóutca-fenntartó egyesület (kötelező tagsággal), adó-visszatérítés stb. A cikk szerzői Varga-Ötvös Béla és Vesmás Bence.
Road for Land: az építse az autóutat, aki hasznot remél belőle!
A koncesszió jelenleg elterjedt gyakorlata azért rossz, mert az úthasználati díj miatti ellenérdekeltséget teremt, a lakosság vagy a fuvarozók elkerülik a fizetős autóutakat/sztrádákat. Az ellentmondást úgy lehet megszüntetni, ha azt keressük: hol csapódik le az útépítés haszna? A választ elsősorban az ipari-logisztikai parkok tulajdonosai/kezelői, illetve a benzinkút- és szolgáltatóállomások környékén kell keresnünk. Éppen ezért az útépítő koncesszió nem útdíjat, hanem földet kap, elsősorban ipari területet, benzinkúttelket. A telkek kiaknázásával a beruházó az út mielőbbi kihasználásában válik érdekeltté. A gondolatmenetet Varga-Ötvös Béla vázolja fel.
E-city, távmunkaház: az információtechnológia is közmű,
ezért tartsd a köz kezében!
Magyarország a kilencvenes években látványosan elszakadt a világ infotechnológiai élvonalától. A tegnapi vasfüggöny helyén ma az ún. digitális szakadék húzódik, elzárva hazánkat a távmunka, a részmunkaidős foglalkoztatás, a vidéki foglalkoztatás, a távoktatás és
-vizsgáztatás stb. lehetőségétől. A 2006-ban Bólyban végrehajtott fejlesztések azt mutatják, van kiút ebből a helyzetből. Az önkormányzat vállalkozott, optikaikábel-hálózatot épített ki, amely beruházás az önkormányzati TV-, internet- és telefonszolgáltatás díjaiból 5 év alatt megtérülni látszik. Egyúttal egy újabb közművet, és ezzel egy társadalompolitikai eszközt vett a kezébe az önkormányzat, amely több célra, például az Örkényben vagy Nagykátán már megvalósított távmunkaházak létrehozásához is jó infrastrukturális alap lehet.
Az e-city témakörét Hárs József, bólyi polgármester, Kovács László, a kivitelező Ericsson szakembere és Letenyei László készítették, a távmunka kérdését pedig a Magyar Távmunka Szövetség titkára, Forgács Tamás és a TeTT Consult Kft. munkatársai dolgozták fel.
Eco-city: termeld magadnak az energiádat!
A pénz helyben marad, nem az olajbáróknál…
A Kárpát-medencében mind a mai napig a Budgenlandban található Németújvár (Güssing) példáját tartjuk a legsikeresebbnek arra nézve, hogy miként veheti egy önkormányzat saját kezébe az energiaellátását. A dimbes-dombos vidéken fekvő kisváros 1990-ben fogadta el az ambiciózus koncepciót: 10 év alatt teljes egészében megszabadulni a fosszilis energiahordozóktól. A város új energiabázisát a vidék erdészeti hulladéka jelentette, és előbb egy városi bio kazán, majd később további létesítmények (bio dízelüzem, térségi energetikai rendszerek stb.) segítségével sikerült a kitűzött célt elérni. A beruházások révén az energia ugyan nem lett olcsóbb, ám az energetikai szektor több száz főt foglalkoztat, az fűtésszámlák pedig a helyi közösséget, nem pedig az olajexportőr államokat gazdagítják.
A cikket Ercsei Kálmán, a TeTT Consult munkatársa, PhD-hallgató írta.
Könyvbemutató 2011. április 19-én volt a MUT székházban.
Gondolatok
a Letenyei László, Sándor Csaba szerkesztésében készült:
„Kortárs városfejlesztési modellek” című kötet apropóján.
Az úgynevezett véletlen gyakorta kiváló szervezőnek bizonyul: így történt ez abban az esetben is, amikor egy szentendrei konferencia során összetalálkoztam Letenyei Lászlóval és ezzel a kötettel is, mármint annak „műhely-változatával”. Azonnal és érdemben fellelkesített az egésznek a frissessége és – bármennyire is elkoptatott jelzőnek számít – az igazi sokfélesége, sokoldalú megközelítése. Lelkesedésem aztán a kötetben szereplő – és tényleg nagyon sokféle! tanulmány elolvasása után is megmaradt, mint ahogyan az ott szereplő érdekes megállapítások, egyes gondolatok is - talán láthatatlanul, de: beépültek a városokkal, településekkel kapcsolatos ideáim közé.
Jogosan kérdezhetik: miről is beszél ebben az összefüggésben egy ős-műemlékes, akinek aztán, legalábbis normális esetben, tényleg nem a városfejlesztésen járhat az esze? Lehet, hogy mentségnek gyenge, de magyarázatnak talán mégis valami, hogy az örökségvédelem (lánykori nevén: műemlékek és műemléki együttesek védelme…) keretén belül elég hamar az egyik favorit témakörömmé vált a település-léptékű értékvédelem, a történeti városok és városrészek rehabilitációja és így tovább. Ebből is következhetett, hogy kilenc éven át lehettem az ICOMOS Történeti Városok és Falvak Nemzetközi Tudományos Bizottságának elnöke, hogy más, még ennél is személyesebb dolgokkal most ne is hozakodjam elő város-ügyben.
Gondolom, hogy akik eleve gyanakvással szemlélték a „műemlékes” megszólalását, azok most már igazán bizonyítva látják: hát igen, más az értékvédelem és más a fejlesztés – városi léptékben is – , mégpedig annyira más, hogy ha ez a tanulmánykötet tetszik egy műemlékesnek, akkor két eshetőség van: vagy az illető műemlékességével, vagy a kötettel van baj!
Sietek tehát kijelenteni: a kötettel biztosan nincs baj – a másik feltételezéssel kapcsolatos állásfoglalást viszont meghagyom másoknak. Számomra ugyanis, és remélem, hogy ebben inkább a többséghez tartozom, ez a két dolog: az értékvédelem és a városfejlesztés – már ha mindkettőt jól csinálják – olyannyira lényegileg tartozik egymáshoz, mint a pénzérmén a fej és az írás oldala.
Ez a kötet is csak megerősített ebben a meggyőződésemben, miközben igencsak látványos dimenzióban mutatta be a város legfontosabb „összetevőjének”, a városlakóknak és közösségeiknek a lényeges, meghatározó szerepét – vagy annak szükségességét.
Különösen érdekesnek tartom a kötet pragmatikus, példákat felsorakoztató, egyben kísérletező vonulatát megjelenítő írásokat, egyben ebben látom a – legalábbis általam remélt – folytatásának a lehetőségét is. Nem állítom, hogy mindent megértettem, és azt sem, hogy mindennel egyetértek, amit a kötetben olvastam, vagy az abban szereplő írásokból kiolvasni véltem. Valószínűleg ez nem a kötet, és nem is a szerzők hibája, hanem annak a párbeszédnek az elégtelensége (…és ez lehet, hogy egy igazi understatement volt…), amelyet fejlesztők és értékvédők folytatnak egymás között. Gyanítom tehát, hogy rengeteg muníció van ebben a kötetben a valós párbeszéd és kölcsönös megértés eléréséhez is.
Az elébb ugyan jól „lepragmatistáztam” a kötetet, de ezzel nem akartam éppen a címben szereplő modellezési körben kevésbé értékesnek minősíteni azokat az innovatív javaslatokat és gondolatkísérleteket, amelyek viszont éppen azért tarthatnak különös figyelemre számot, mert egyeseknek előremutató – másokat vitára ingerlő – tartalmas gondolataik jelentős részénél éppenséggel nagyon is jó lenne, ha nem túl sokára azok is a praktikum, a gyakorlat részévé válhatnának.
Egyaránt jó szívvel ajánlom hát ezt a kötetet a témát ismerő és az azzal most megismerkedni kívánó érdeklődő olvasóknak, legyenek bár szakemberek vagy éppen úgynevezett laikusok.
Köszönet és gratuláció illeti a kötet alkotóit – a Szerzőket, Szerkesztőket, a Kiadót!
Fejérdy Tamás, DLA
Előszó
Divatba jött a városfejlesztés. Ehhez az kellett, hogy feltűnjenek azok az európai uniós források, amelyek az ország városai számára rendelkezésére állnak a 2007-2013 közötti időszakban szociális és „funkcióbővítő” rehabilitáció céljára. Pedig már korábban is történtek jelentős lépések a városfejlesztés területén, hogy csak a saját tevékenységem területéről említsek néhányat: Ferencváros, Zalaegerszeg, Mosonmagyaróvár. Számos önkormányzat felismerte, hogy léteznek olyan városfejlesztési eszközök, modellek, amelyekkel akár külső segítség nélkül is megvalósíthatják elképzeléseiket.
Egy-egy jó gondolat, egy városfejlesztési modell nem lehet senkinek sem a szellemi privilégiuma, hanem olyan közkincs, amelyet mindannyiunknak ismernünk, s ha hasznosnak mutatkozik, használnunk kell. Ezért fontos ez a kötet, amely elsőként tesz kísérletet a hazai terepen kipróbált eszközök bemutatására. Szakmánk társadalmasítását (azaz hogy az urbanisztikai gondolatok gyökeret eresszenek a városi vezetők, civil szervezetek, általában a lakosság körében) segíti a laikusoknak is érthető, egyszerű nyelvezet.
Sok ma az olyan kiadvány, ahol a méregdrága papíron kiadott színes képek között elvész a tartalom. Itt épp ellenkezőleg: gyakorlatilag tördelés, grafikák, illusztrációk nélkül a lényegre helyeződik a hangsúly.
A szövegek jellege, célja is eltérő: van tudományos dolgozat sok szakszerű hivatkozással; minisztériumi módszertani ajánlás szakszerű nyelvezettel, de tudományos hivatkozások nélkül, és kimondottan laikusoknak szánt, néhány oldalas szöveg. Ám üzenetét tekintve mind fontos írás. A szerkesztő helyesen szögezi le: „sok fontos hazai projekt eredménye kimaradt a kötetből, ennek megfelelően sok hazai szakember neve, gondolata említés szinten sem kerül tárgyalásra.” Reméljük, hogy azok, akik nem szerepelnek a kötetben, nem érzik majd úgy, hogy kimaradtak, hanem inspirációt nyernek, hogy maguk is közzétegyék tapasztalataikat.
Kelt Budapesten, 2008. május 5-én
Városaink, községeink fejlesztéséhez elengedhetetlen a korszerű városépítési/városfejlesztési metódusok és modellek hazai adaptációja, átdolgozása. Ehhez pedig a tapasztalatok folyamatos újraértékelésére, a hazai gyakorló szakemberek tapasztalatcseréjére van szükség. Jelen kötet a településfejlesztés néhány újabb modelljét tárja az olvasó elé, három fejezetben:
I. A településfejlesztés intézményi alapjai
II. Társadalomtudományos vizsgálati módszerek
III. Fenntartható városgazdálkodás modellje
Azt reméljük, hogy a hazai terepen már kipróbált néhány városfejlesztési modell ismertetésével hozzá tudtunk járulni ehhez a folyamathoz. Szándékunk szerint az írások az interneten ingyenesen hozzáférhetők lesznek.
A tapasztalatokról szóló párbeszédet nem mi kezdtük: a hazai urbanisták talán legfontosabb fórumai a Magyar Urbanisztikai Társaság konferenciái és más rendezvényei, az Építészfórum nevű elektronikus szakmai közösségi platformon zajló gondolatcsere, vagy az Urbanissimus Egyesület szerteágazó tevékenysége, hogy mást ne említsünk.
Sok fontos hazai projekt eredményei kimaradtak a kötetből, ennek megfelelően több hazai szakember neve, gondolata említés szinten sem kerül tárgyalásra. Ennek oka terjedelmi, illetve szerkesztési jellegű: nem céloztuk, nem is célozhattuk meg a hazai urbanisták ötlettárának teljes körű áttekintését (erre nem mi lennénk hivatottak). Reméljük, hogy kötetünknek lesz folytatása, akár úgy, hogy más szellemi műhelyeket is gondolataik közreadására ösztönzünk.
Nem volt könnyű feladat összegyűjteni a kötetben szereplő tanulmányokat, a szerzők ugyanis többnyire nem sokat publikáló akadémiai kutatók, hanem gyakorló szakemberek. Nem tartozik a szakemberek munkakörébe, hogy gondolataikat ajánlás formában is közzétegyék, és gyakran idejük sincs rá. Többnyire megelégednek azzal, hogy egy-egy településfejlesztési terv, koncepció kapcsán alkalmazzák az itt közölt gondolatokat, amelyeket nyilvánosság elé legfeljebb konferenciákon, szóban szoktak terjeszteni.
Örülünk annak, hogy felkérésünkre a Városfejlesztés Zrt., Értéktérkép Kft., a TeTT Consult Magyarország és Románia szakemberei tollat ragadtak, hogy formába öntsék az általuk vagy mások által hazai terepen kipróbált urbanisztikai elképzeléseket. A szerkesztett kötet magán viseli a szerzők eltérő hozzáállását, ezért vannak terjedelemre és kivitelre kiérleltebb munkák és vázlatosabb írások egyaránt; ezeket a különbségeket még a sok-sok szerkesztéssel töltött óra sem tudta kiegyenlíteni. Nem is gondoljuk, hogy ez baj lenne: a fontos az, hogy nyilvánosan hozzáférhetőek lettek ezek a gondolatok, és így elkezdődhet, s talán idővel magasabb szinten folytatódhat az ezekről szóló párbeszéd.
A kötet gondozása során arra törekedtünk, hogy a szövegek minél érthetőbbek, laikus közönség számára is olvashatóak legyenek. Az egyszerű nyelvezetet azért tartjuk fontosnak, mert a városfejlesztés szelleme már kiszabadult a palackból: az urbanista szakemberek szűk csoportjának privilégiumából a különböző foglalkozást űző önkormányzati képviselők, civil szervezetek, virilisek és általában a helyi lakosság beleszólását igénylő közügy lett.
Jó szívvel ajánljuk ezt a kiadványt a településfejlesztéssel és -tervezéssel foglalkozó szakembereknek, önkormányzati képviselőknek, illetve mindazoknak, akik a településfejlesztés iránt érdeklődnek.
Letenyei László és Sándor Csaba
A kötet szerzői
A kötet szerzői olyan hazai szakemberek, akik az adott városfejlesztési ötlet elkötelezett hívei.
A „nagy nevek”, pl. Aczél Gábor, Bartucz Sarolta, Varga-Ötvös Béla mellett fiatal kollegák és Ph.D: hallgatók is képviseltetik magukat.
Aczél Gábor
Ybl-díjas építész, területrendezési, településrendezési és építész vezető tervező, 1997-től a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke. Közel két évtizedes tervezői munkája során (1971-1989) számos jelentős rendezési tervet készített, 24 hazai és egy nemzetközi tervpályázaton nyert díjat. 1992-ben a SEM IX. (Ferencvárosi városrehabilitációs) Rt. egyik alapítója, évekig vezetője. 1997-től 2008-ig a Városfejlesztés ZRt. elnök-vezérigazgatója. A kötetben közölt egyik tanulmánya a magyarországi Integrált Városfejlesztési Stratégia (IVS) kézikönyv részeként jelent meg.
Bartucz Sarolta
Közgazdász, bejegyzett vezetési tanácsadó. Pályája kezdetén tudományos kutató, majd Mexikóban dolgozott, 1990-ben a HitesyBartuczHollai Euroconsulting alapító tagja, s a cég valamennyi jelentős EU-s programjában projektirányítóként és vezető szakértőként vesz részt. A 90-es évek közepétől a területfejlesztési szakterület vezetője.
Berczeli Péter
Közgazdász (2004, Budapesti Corvinus Egyetem), a Berép Consult Kft. ügyvezető igazgatója.
Bohus Péter Pál
2004-ben Békéscsabán pénzügy szakon BA, majd a Budapesti Corvinus Egyetemen szociológus MA diplomát szerez, 2006-2007-ben a TeTT Consult Kft. kutatója, jelenleg Londonban él.
Ercsei Kálmán
2003-ban végzett a Babeş-Bolyai Tudományegyetem szociológia szakán. 2005-ben ugyanitt szerzett magiszteri diplomát a Regionális és Közösségi Erőforrásokkal való Gazdálkodás szakon. Jelenleg a budapesti ELTE Szociológia Doktori Iskolájának végzős hallgatója.
Forgács Tamás
Vajdasági születésű közgazdász és informatikai tanár, a pécsi Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola hallgatója, 2004-től a Magyar Távmunka Szövetség elnökségi tagja, 2006-tól elnöke, a Deloitte Zrt. vezető tanácsadója.
Futó Péter
Matematikus, közgazdasági doktori, illetve szociológia PhD-fokozattal rendelkezik, a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos munkatársa, a Mixolid Tanácsadó Iroda alapítója és vezetője.
Hárs József
1990-től kezdve napjainkig, azaz öt választási cikluson keresztül Bóly város polgármestere. Innovatív, előremutató városvezetői tevékenységéért 2008-ban a Baranya Gazdaságáért díjat vette át.
Kapusta Györgyi Ph.D.
Közgazdász, a nyitrai Konstantin Egyetemen szerzett Ph.D. fokozatot, a TeTT Consult Slovakia s.r.o. munkatársa. Részt vett Zselíz és Verebély városfejlesztési koncepciójának kidolgozásában.
Kovács László
Informatikus, korábban fejlesztőmérnökként, majd rendszermérnökként, informatikai menedzserként dolgozott. 1992-től az Ericsson Magyarország munkatársa, jelenleg üzletfejlesztési igazgatója.
Letenyei László
Közgazdász és kulturális antropológus, szociológia PhD-értekezését innovációk terjedéséből védte meg. A Budapesti Corvinus Egyetem docense, számos kézikönyv és dokumentumfilm szerzője.
1999-től a TeTT Stúdió és TeTT Consult cégek alapítója.
Levicky Ladislav
Újságíró, a Zselízi Hírmondó főszerkesztője. A TeTT Consult Slovakia s.r.o. munkatársa, vezető munkatársként részt vett Ipolyság és Fülek városfejlesztési koncepciójának kidolgozásban.
Lieszkovszky József Pál
Az ELTE TTK-n végzett geográfus (2005), a győri Széchenyi István Egyetem, Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola végzős hallgatója. Doktori értekezését a tömegközlekedés területi és társadalmi összefüggései témában készíti. 2006-tól a budapesti TeTT Consult Kft. munkatársa.
Szabó Melánia
2007-ben végzett szociológus (Partiumi Keresztény Egyetem), a romániai TeTT Consult Srl. kutatója.
Varga-Ötvös Béla
Közgazdász, a nyolcvanas években a VÁTI, majd a Magyar Közigazgatási Intézet kutatója, 1992 óta az ÉrtékTérkép Kft. alapítója és ügyvezető igazgatója. 1993-1996 között a Falu Város Régió c. lap első főszerkesztője. Publikációi szaklapokban, illetve az Építészfórumon érhetők el.
Vesmás Bence
2005-ben végzett szociológus (Szegedi Egyetem), a TeTT Consult, majd a Fly Balaton, illetve a V/Z Design Stúdió Kft. fejlesztési tanácsadója.
